Keserű szavak

 
 
Bodrogi Viktor 

13 órájaBudapest

Bár néha jó lenne találkozni pár baráttal, nem ismerek senkit, aki ne akarna azonnal megrendszabályozni, rám kényszeríteni a gondolatait, az életét, miközben a legkisebbet sem törődik velem, az én életemmel és világommal, az számára nem is létezik egyáltalán, nem is érdekli, nem veszi tudomásul nem is akarja. Esetleg csöcsöt is hozhatna a házhoz, nem csak megakadályozni akarja hogy hozzájussak, vagy elvenni ha valahogy mégis szerzek egyet, vagyis kettőt, mert a csöcsöt párban adják. Szép lenne, de nem ismerek ilyen élő szerzetet, sose volt ilyen barátom, aki bármiben hozzájárult volna az életemhez.

Vagy használna esetleg valamire, informatikailag, vagy fűnyírásra. Ha tudna, mert sajnos használhatatlan vagyok, vagyis szerencsémre, mert így legalább ezek már békén hagynak. Semmi olyat nem is akarok felmutatni se, amire lehetne használni, ha van ilyen akkor eltitkolom.

Meg elvenni bármit, vagy meglopni, vagy kigúnyolni, vagy megvetni, vagy lenézni, vagy beszólni. Ezek a barátok.

Még soha senki meg se próbált hozzájárulni valamivel az életemhez, segíteni valamiben, adni valamit, nem tárgyat, hanem gesztust. Egy mosolyt, egy érintést. Hiába próbáltam én ezt tenni velük, mielőtt valaki görcsében visszafordítja rám, ellenem, rutinból. Ha valami mégis volt, elhívott bulizni vagy ilyesmi, az csak akkor és azért volt, mert valamire használni akart. Az informatikai startupok idejében volt erre pár példa, fel is baszták az agyam, nagy ára volt annak a pár szar bulinak. Más képletet nem láttam még soha. Ilyen a világ, az élet, ilyen az ember. Kapjátok be, de ne az enyém. Apátokét tudom javasolni ha él még, aki ezekre megtanított benneteket.

A barátaim csöcsei pedig nem érdekelnek, vagyis ebben a státuszban barátnőkről beszélhetünk. Még akkor se érdekel, ha volt hogy érdekelt, de másnak juttatták, ahol volt fűnyíró meg garázskapu. Ezt sose bocsátom meg nekik, szóval használt csöcs nem érdekel. Esetleg a lányaik. Vagy unokáik, lassan már.
Vagy nézhetem hogy ő hogyan jut csöcshöz, miközben le vagyok fagyva valami tapló beszólástól. Meg nem vagyok 180 se, pénzem sincs, sőt most már fogam is alig. Szóval csak nézhetem hogy az alfák basszák meg aztán semmibe veszik azokat, akik számomra a mindenség lenne. Büdös ótvar tetű parasztok. Más néven barátok.
Legutóbb amikor beengedtem egy ilyen tetű parasztot aki szállásadónak használt végig csak a kalandjaival dicsekedett miközben én már kilépni se tudok a házból, annyira besokalltam az ilyen parasztoktól, akik csak elvenni meg használni akarnak valamire. Annyira felbaszta az agyamat hogy bottal vertem ki a házból. Az meg azzal jött hogy én is ő vagyok, ezért használhat bármire. Spirituális geci paraszt.
Meg is verettek amikor legutóbb elmentem és lett is volna végül egy lány akinek kölcsönösen bejöttünk. Azonnal nekiláttak sorvasztani hogy én már negyven vagyok mit akarok én vele. Geci parasztok. Meg hogy gáz vagyok a kibaszott bulijukra. Aztán az A38-as hajón leüttettek a kidobóval, aztán felsorrakoztatták a katonáikat a parton, hogy röhögve végignézzék ahogy megalázottan távozom. Ez a legutolsó élményeim a bulijaitokról. Büdös ótvar geci tirpák sorsrontó átkozott parasztok. A barátok.
Rettegek is tőle hogy nehogy valami idióta fűnyírózás legyen belőle, mert nem tudom feltételezni se, hogy bárki magamért akarjon lenni velem, ahogy én mással, csak hogy örömöt adjunk egymásnak. Ha valahogy mégis ráveszi magát az csak azért lehet, mert azt képzeli akkora lúzer vagyok hogy majd tolom neki a fűnyírót meg fizetem a kölykét. Ez az alapminta, el se tudom róluk képzelni, hogy ne valami ilyen alattomos hátsó szándékkal akarna valaki egy percet is tölteni velem. Csak ha használni tud valamire, arról meg teszek hogy ne is feltételezze senki ennek az esélyét. El is kerülnek, mire is használhatna? Semmire.
Annyira ijesztő az a kép hogy egyet örülök, kettőt szusszanok és már tolhatom is a fűnyírót, hogy azonnal elmenekülök ahogy a gondolataiban ez felmerül a nőstény entitásnak. És mivel egyből ez merül fel azonnal el is szaladok, soha többet nem lát. Fogjon magának más szolgát.
Mondom én, egyből rendszabályozni akarnak, meg mondani nekem mi a bajom, meg ezeket. Korábban én voltam mindenki lelki szemetesládája, to nem ismertek régen. De már nem tudom elviselni mindenkinek a dolgait, miközben velem még soha senki semmit nem törődött. Na jó lehet volt kivétel, néha ritkán. De általában kutyát nem érdekel ha nekem lenne szükségem másokra. És sokat igyekeztem a kedvükben járni mindenkinek, az se volt jó soha, nem elég ez vagy nem amaz. Nem elég menő, nem elég divatos, nem elég istentudjamicsoda. Tököm tele lett mindenkivel, közben áldozata is lettem pár pszichopatának akik épp az ilyenekre csapnak le. Azóta nehéz rendes szándékot feltételeznem. De nem fogok magyarázkodni, azt végképp nem, úgyse érdekel senkit, csak engem vádol mindenért, az könnyű nagyon. Végigrágtam magam minden vádakon, évekig nyomasztottam magam, de nem dőlök be többet ennek se, zsákutca, olcsó móka hülyegyerekeknek, engem hibáztatni mindenért. Aztán úgy telik el az egész élet hogy észre se vették hogy léteztem egyáltalán, mindenki félrefordítja csak a fejét, ne kelljen látnia. Túl nyitott szívvel éltem, ez nem való ide, ebbe a világba.
Érdekes az is hogy azok szóltak most hozzám akikkel talán kétszer találkoztam az életben vagy épp soha. Az a sok ember akikkel sok időt töltöttem, megosztottam amim volt, ezernyi problémájukat meghallgattam, igyekeztem mellettük állni, akik után aztán futhattam hiába, és ha baj volt csak rámcsapták az ajtót, azok sehol sincsenek. Azok felszívódtak azóta hogy nem is próbálok az ő dolgaikkal foglalkozni hanem azzal ami számomra fontos, azt is csak itt kiírom. Ezek a régi “‘barátok” úgy felszívódtak mintha sose lettek volna. Hallom a lelki füleimmel hogy kibeszélnek és rontanak, sorvasztanak, hogy milyen cikis témákkal foglalkozom, ennyire futja nekik. Azok is csak kioktatni próbáltak mindig, meg beszólni, aztán ott hagynak kőbefagyva. Sose vontak be semmibe, és ha én nem futottam utánuk a kocsmáikba akkor várhattam hogy bármelyik felbukkanjon. Pár kivétel akad, az is hozzám hasonló, szóval csak okoskodni és lelkizni tudunk, de néha abból is sok lesz. Máshoz nem értek és senki soha nem is mutatta meg nekem, csak távolból nézhetem mások miket tesznek. Nem értek hozzá és nincsenek hozzá kellékeim se, se szokásaim. Senki nem fog segíteni, és én hiába próbáltam kitanulni a dolgaikat. Én csak filózni, lelkizni tudok, na meg táncolni, de ahhoz most nincs erőnlétem. Semmi máshoz nem értek.
Most meg már hogy ezen filózok évek óta végképp nem tudom elképzelni se hogyan és mit tudnék én tenni ebben. Csak azt tudom hogy nonstop résen kellene legyek nehogy belehúzzanak valami számomra kellemetlen kimenetelű játszmába, nehogy valamire már megint használjanak, nehogy megcsináljak nekik valami nehéz munkát, hónapokig vagy évekig melózni a semmiért, mert felültettek valami üres ígérettel vagy reménnyel. Vigyázni ne üljek fel valami kioktatásnak, gúnynak, beszólásnak, lenézésnek, satöbbinek, amikhez értenek nagyon. Állandóan résen lenni, állandóan feszülni ezen, ez van csak előttem mint lehetőség, és ezt nem akarom. Mást nem mutatott nekem senki.
Szeretni is tudok ám nagyon, na arra van legkevesebb igény. Filózni, lelkizni meg szeretni tudok. Már azt se bánom ha nem tudják viszonozni, ha képtelenek rá, csak szerethessek, csak megengedjék egyáltalán. Most persze be vagyok görcsölve mint állat szóval nem menne akcióban, most megint vonulhatok vissza magamba, hogy állapotba hozzam magam. Mert segíteni azt nem fog senki az 100%. Csak beszól, kioktat, elmondja a pszichológiáját ahogy a csernustól meg a somától tanulta. Aztán ott hagy jégbe fagyva. Köszi de nem kérem.

Toma Imre: Súlyos szavak, mégis milyen sok ember elmondhatna hasonlókat! Helyettük is kimondod a mély igazat. Szerintem ennek oka nem feltétlenül belül keresendő: a legjobban cselekvőképes közösségi emberek általában magányosak. Súlyos-, maró igazakat hordoznak belül, melyeket csak ők érzékelnek és ez kiül a felületre. Elsőre nem nagyon tűnnek szerethetőnek, csak alapos megismerés után. Adnak bárkinek, de kapni ritkán kapnak. Feltöltekezni? Talán a természettől tudnak a kozmosztól, növényektől, állatoktól, hajnali alkotó gondolatoktól. Maguk fajtával ritkán tudnak összejönni, más meg nem érti meg őket. Azért ők folytatják angyali küldetésüket. Az ilyen jellemek közösségét, szövetségét építgetem web helyemen. Jöjjön, aki úgy érzi! planetaudit.eu

Nem ismerlek, de néhány ritka értékes képességet látok nálad: 1: tudsz helyesen írni és akarsz is, 2: tudsz fogalmazni, 3: nem vagy elvarázsolva, rabszolgásítva…. 95% nem dicsekedhet ilyesmivel.

Toma Imre Kifelejtettem a legfontosabbat: csak kivételes jellemek ismerik fel a pszichopatát. Hivataljainkban ilyen nincsen. Ők mind mehetnének tanulni hozzád.

Viktor:A süket, a vak, a béna és a néma egy nap elmentek mulatni. Csernuson nevelkedett társaság voltak, így igazán tudták mi a dürgés, hogyan kell igazán jól szórakozni egymáson, hogy kielégüljenek az igényeik. Összeszokott baráti társaságként egymást ütötték a másik nyomoráért, addig se kell a sajátjukkal foglalkozni, ez bevált életmódjuk volt már egy ideje. A vaktól kérdezgették hát trükkösen, miért nem látja be végre hogy igazán észrevehetné maga körül az életet, a süketnek pedig elmagyarázták újra és újra, hogy ideje lenne meghallgatnia amit mondanak neki. A némától kérdezgették miért nem mond néha valamit, nem gondolja hogy túl sokat hallgat? Nem kéne talán néha beszélni is? A bénát pedig a süket meg a vak ütötte, miért nem képes végre úgy ugrálni ahogy mondják neki. Ilyen és hasonló jól bevált fordulatokat tanultak a csernus-iskolában, mindenki tanítójától, a nagy pszichomókustól, aki otthon van a lélek rejtelmeiben.

A néma nem szólt semmit szokásához híven, bár ő még emlékezett, hogy ezek egymást vakították és bénították meg, hogy a sükettel mi történt azt ő se tudta, de nem tudta megkérdezni. Hazament, nem ment többet a jó bulikba, amiért meg is vetették nagyon, hogy ilyen kis hülye beteg introvertált, de már nem nagyon tudott ezzel foglalkozni, ki mit mond. Inkább gondolkozott egy évtizedet, és elkezdte megírni az idióta fészbúkon az élményeit, nehogy úgy haljon meg, hogy soha senki nem mondta el, hogy él ma az ember.

Valósághajlítás: a szubjektív valóságérzet módosítására való törekvés, a magunk és/vagy mások létérzetének befolyásolása. Egy személy rákényszerítheti akaratát egy másikra, anélkül, hogy a másiknak erről tudomása lenne, csak elfogadja kiosztott szerepét. Ez így kevés feszültséggel járó helyzet, mindenki elégedett és elfogadó a helyzettel, fel sem tűnik a módosult tudatállapot. Amennyiben a befolyásolt lázad, feszültség keletkezik, harc és küzdelem kezdődik, megszabadulni a befolyásolt állapottól. Ez egy állandó, akár tudat alatt zajló háború, melyben a feleknek nem is szükséges egymással fizikai kapcsolatban lenni. Ez a harc addig tart, míg végleg megszabadulunk az elnyomó személy minden befolyásától, vagy fel nem adjuk, vagy meg nem halunk.

 Valósághajlítás: a szubjektív valóságérzet módosítására való törekvés, a magunk és/vagy mások létérzetének befolyásolása. Egy személy rákényszerítheti akaratát egy másikra, anélkül, hogy a másiknak erről tudomása lenne, csak elfogadja kiosztott szerepét. Ez így kevés feszültséggel járó helyzet, mindenki elégedett és elfogadó a helyzettel, fel sem tűnik a módosult tudatállapot. Amennyiben a befolyásolt lázad, feszültség keletkezik, harc és küzdelem kezdődik, megszabadulni a befolyásolt állapottól. Ez egy állandó, akár tudat alatt zajló háború, melyben a feleknek nem is szükséges egymással fizikai kapcsolatban lenni. Ez a harc addig tart, míg végleg megszabadulunk az elnyomó személy minden befolyásától, vagy fel nem adjuk, vagy meg nem halunk.

Bodrogi Viktor Példaként egy főnök/beosztott viszonyban a főnök kijelenti magában a beosztottról, hogy ő a szolgája, amit a beosztott akár tudattalanul elfogad, és ennek megfelelően cselekszik, viselkedik. Ha tudatába kerül ennek a helyzetnek, előfordulhat, hogy lázadozni kezd, melynek megtorlás az eredménye, elveszítheti állását. Ez nem egy partneri viszony, és az elnyomó igyekszik fenntartani a módosított tudatállapotot. Hasonló lehetséges munkaviszonyon kívül is, baráti vagy családi kötelékekben.

Bodrogi Viktor A bevésődés során szálak fonódnak a felek között, melyek aztán fizikai, testi vagy vizuális kapcsolat nélkül is aktívak.

Bodrogi Viktor A bevésődés gyakran fájdalmas élmény, melyre nem is szívesen emlékszik az áldozat, illetve annak során akár önkívületi állapotba is kerülhet, szemléletes szóval elhagyja a lélekjelenlét, kívül kerül az általa felfogott, tudatosult valóságból, és mire feleszmél, már befolyás alatt áll, módosult tudattal él tovább, anélkül, hogy tudná egyáltalán, mi történt vele. Az elnyomó ezt nevezheti “megcsinálásnak”, ez gyakori elnevezés részükről.

1

Kezelés

Bodrogi Viktor Főnökök, szülők, párkapcsolati partnerek, pszichológusok is alkalmazzák, amikor szolgát és beteget gyártanak maguknak.

1

Kezelés

Bodrogi Viktor Amíg az áldozat elfogadó helyzetével, addig ez akár kellemes érzettel is járhat, valamely remény illúziójának fogságába kerül, például tengerparti nyaralás ábrándjának képzeletében élhet, melyet munkájáért remél, vagy leendő lakását, házát vagy kocsiját vizionálja.
Facebook Comments

Hits: 34

Ajánlja ismerőseinek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •   
  •   
  •   
  •  
  •  
Kategória: Uncategorized | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.