Nézd ezeket az arcokat! Tudtak adni és nem csupán kapni. Volt súlya a szavuknak. Nem bántottak mást. Közösségiek voltak, nem közösségellenesek. Ők a valódi Elit.
Alkotnak és nem élvezik a pusztítást. Házukat nem igénylik, hanem építik. Nem röhögik ki a szeretet megnyilvánulását. Háttársak. Ilyen emberek nem vállalnak bűnrészességet népirtásban, gyermekkínzásban, kifosztásban. Ők nem kómásíthatók, bár a vallási hiedelmek-, rafináltkodások sokukat kikezdték, de az akkor és ott volt. Ma tisztábban lehet már látni és van kockázata az államista és vallásoskodó maskarás agressziónak.
Amikor édesapám már nem volt a kalapjában 1976 februárjában, nem akartam elhinni, hogy vége. 10 éves voltam mikor drága édesanyám harmadszorra már nem jött haza a Rókus kórházból.
Anyuka a falu szabója volt a negyvenes-ötvenes években Sülysápon, hegedült, polgárit végzett Nagykátán, szavalatokat adott elő és írt a Pünkösdi gyülekezetben. Az akkor lehetséges médiát magas szinten megvalósította. Nagyon magasan kulturált volt, magas, gyönyörű, szép asszony volt derékig érő fekete hajfonattal. Komoly volt és szeretetteli harmonikus egyéniség. Kézzel mosott ötünkre, kitűnő szakács és cukrász is volt egyben. A nagy feketeszekrényben csak csodáltuk micsoda pazar ruhatárat varrt magának is amellett, hogy másokra varrt. Kipróbálhattam varrógépét. Csináltatott bútorai voltak: sublót, vasalóasztal, ruhásszekrény, nagyhokedli… Apuka mosószéket csinált a mosóteknő alá, hogy ne kelljen hajolni. Tisztességes élettel töltötték meg a Homokerdő akkor legkomolyabb új házát, melyben gyülekezeti teremnek készült a szobánk és péntekenként este nálunk volt istentisztelet. Sok jóság összegyűlt ilyenkor nálunk és építettük egymást a benzinlámpa fényénél. Ennek ma is élő tanúi vannak kortársaim körében. Apuka volt a pénztáros a Baptista gyülekezetben. Önfeláldozó közösségi emberek voltak szüleim Toma Sándor és Deák-Molnár Julianna. Három közös gyermekük volt. Apukának első házasságából hat felnőtt gyermeke volt.
Édes drága szüleim ma is itt élnek lelkemben és nagyon szeretem őket. Mint titeket édes angyali gyermekeim és unokáim. Haladjatok utatokon az ép emberiség hasznára! Hozzátok ki egymásból a jót! Legyetek valódi Háttársak!
Mai tudásunk és lehetőségeink remélem jobbak, mint az akkori, de eleink vállán állunk és az út részesei voltak szüleink. Ők ma is tudnak nektek feltöltést adni, csak tekintsetek rájuk és olvassátok szavaikat, nézzetek arcukra! Gyógyítók és tanítók, akik nem kérnek pénzt, hanem mindenüket adják mindenkinek. Az útról bekéredzkedő idegennek éjjeli szálást adtak a saját helyüket átengedve. Nekik ez természetes volt.
TUDTAD, HOGY A SZALONNÁZÁSNAK ETIKETTJE IS VOLT?
A szalonnához, kenyérhez nem lehetett ám tisztelet nélkül hozzányúlni.
Kezdjük a legfontosabbal: a bicskával. A bicska egy univerzális szerszám, aminek egy parasztember zsebében kötelező helye van. A bugylibicska egy általánosan használt összecsukható késféle volt, ez a régi időben minden férfiember zsebében ott lapult. Állattartó ember nem létezhetett nélküle, bármelyik pillanatban szükség lehetett rá.
De jó volt a bicska a szalonnaevéskor is. És nem volt ám mindegy, hogy ette a szalonnát, kolbászt – ennek is egyfajta etikettje volt, ami mára feledésbe merült.
Először is a kenyérre megszegéskor keresztet vetettek. Tudták, mennyi munkával jár, hogy a búzából kenyér legyen, kijárt neki a tisztelet.
A szalonnához levágott szelet kenyeret sosem emelték a szájukhoz, hanem törtek belőle, vagy ha „katonákat” készítettek, akkor vágtak belőle a bicskával.
Egy kézbe fogták a szalonnát, kolbászt, kenyeret, a másik kézben a bicska volt. Vágtak egy kicsit a szalonnából, vagy kolbászból, és a kenyeret is ilyen módon darabolták hozzá. Szájhoz már csak az elkészített „katonát” rakták.
A szalonnázáshoz idő kellett.
Nem lehetett csak úgy – kutyafuttában bekapni.
Bárhol voltak – otthon, vagy kint az udvaron, netán a földeken, vagy a vonaton – mindenütt meg volt a menete.
Szépen, kirakni mindent, tányérra, vagy akár csak szalvétára.
És nyugodtan, akkurátusan elfalatozgatni. Hisz a szalonnát ízlelni kell. Közben a lelkeket elrendezgetni is kell.
